Oroszlán Péter beszámolója az idei TBS nagydíjon átéltekről

Szólóvirolázás… Több mint 20 éves vitorlázó pályafutásom során ez a fogalom számomra teljesen ismeretlen, és többé-kevésbé érdektelen kifejezés volt. VOLT.

Elsőként Maugli keltette fel bennem az érdeklődést a verseny iránt, amikor 2011-ben nekivágott az American Crew hajóval, (Ezzel a 8m OD hajóval versenyzünk pályán a „Crew” Csapattal) és mindenféle technikai tuning nélkül sikeresen, és szépen teljesített a mezőnyben. Nagy lelkesedéssel mesélt a versenyről, és utána, ha szóba hoztam a versenyt a Fináczy Családnál, vagy éppen Farkynál, mindig ugyanaz a mondat hangzott el: „Gyere el, jó játék!”. És valóban az. Egy nagy kaland, szép kihívás, és óriási élmény. Számtalanszor megkerültem már a tavat kiváló Vitorlázók irányítása alatt, és igyekeztem minél többet tanulni Tőlük. Talán az „alaplecke” egy részét már elméletben tudom is, de ez az a verseny, ahol hamar kiderül, hogy az elméleti ismeretet legalább olyan nehéz alkalmazni a gyakorlatban, mint elsajátítani a „Balaton-iskolát”. Tavaly indultam először a versenyen, és a befutó előtt már tudtam, hogy nem ez volt az utolsó Szóló-versenyem.

Ahogy az elmúlt évben, idén is mindenféle tuning, autopilot és extra vitorla nélkül vágtam neki a versenynek. Ennek megfelelően, nem is vártam el komoly eredményt, csupán egy viszonylag kevés hibával megfutott „kör” teljesítésére koncentráltam. De fő célom
továbbra is a tanulás, a Balaton szeszélyes „hangulatváltozásainak” a kiismerése volt. Ami a tavalyi versenyben megvolt, nevezetesen, hogy viszonylag kiismerhető, és a 8m OD-nak kifejezetten kedvező széljárás, az idén elmaradt. Önmagával viaskodó, front utáni északi (rajtnál keleti) szél, ami akár lehet déli is az esti órákban, és csupa futtatós, bliszteres menet, ami az alap szettel rendelkező hajómnak nem a legideálisabb irány a vetélytársaimmal szemben. A rajt előtt is csupán annyi tanácsot kaptam Fináczy Gyurka bácsitól (vagy inkább bíztatást J) „Nehéz szél lesz, lehet bármi.. Akár még nyerhetsz is!”

Hát nem nyertem.. És ami tavaly sikerült, hogy végig az élmezőnyben vitorláztam (4.-nek fordultam Keszthelynél), az most csak üldözőmezőnyre sikeredett. Nagyjából Szemes magasságáig a déli part fizetett, ugyanis addig tartott ki a rajtnál feltámadt keleti, észak-keleti. Utána általánosságban elmondható, hogy többnyire az északi parthoz közelebb kellett szelet keresni, de nagyon nem mindegy, hogy milyen távolságban tettük azt, ugyanis a szélcsíkok, és a leterjedt szél is különböző erősséggel és terjedelemmel jött meg (ha elért odáig ahol éppen vártuk!). Keszthelynél már sötétben fordultam, és többé-kevésbé egészen Almádiig elfújt az

Északnyugati, ahol egy kis megtorpanás után sikerült lehátszelezni Aligáig. Itt aztán teljesen megállt a szél, és az első pár hajót leszámítva, kicsit össze is torlódott a mezőny a „befutó” szakaszon.

Volt aki az északi parton próbálkozott, és volt aki középen. A verseny alatt sajnos elkövettem pár hibát, volt köztük nagyobb is, de gyakorlatilag egy jó döntéssel (!), nevezetesen, hogy a déli szélben bíztam, ami meg is jött, és elsőként kaptam meg, egyből az élmezőnybe találtam magamat, és a 6. hely környékén vitorláztam a Füredi befutó felé. „Összefutottam”, majd elhaladtam két Code8 felett, és egészen jó kilátásaim voltak, 24 óra relatív nem túl eredményes vitorlázás után. Aztán ahogy az lenni szokott, a szél leterjedt az északi partig, és szép lassan megindultak a vetélytársak is, akikkel szemben a magassági előnyöm hátránnyá változott. A majd 27 óra vitorlázás meglehetősen szoros, pályaversenyekre emlékeztető befutót hozott, ugyanis 6 percen belül futott be a 6. és 12. helyezett. Én a 11. helyet csíptem meg, úgy, hogy a 10. pontosan egy hajóhosszal előttem, míg 12. ugyanennyivel mögöttem finiselt. Legalább maradt a végére egy kis izgalom!

A verseny nehézségét, és egyben szépségét pedig Keller Andris mondatával jellemezném, aki Code8-al versenyzett: „A befutó előtt még azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom megmagyarázni azt, hogy Scholtz-ok vannak előttem…” Hát végül nem ért be előtte egy Scholtz sem, sőt! a kiváló 6. helyen végzett Andris, de bizony nem egyszer volt olyan az „állás” hogy akár még Scholtz-al is hatba lehet férni(!). A „menet” során többször megfordult a fejemben, hogy mit keresek én itt ( pl.:Badacsonyi ácsorgás közben), de a befutóban már ismét tudtam: Jövőre ugyanitt!

Az ember nem is gondolná mennyi mindent ad egy ilyen „kaland”, és én csak biztatni tudok
mindenkit, hogy próbálja ki ha teheti, mert nem fogja megbánni!

INFO: PYC
FOTO: Cserta Gábor