Principessás az Asso99 Európa-bajnok csapatban

Október első hétvégéjén rendezték meg az idei Asso99 Európa-bajnokságot a Chiemsee tavon. Miután a mezőnyt leginkább német, olasz, valamint magyar egységek képezik, a három ország évről évre felváltva ad helyet eme eseménynek, így került a sor idén Németországra. A versenyt, a külföldi helyszín ellenére, komoly magyar dominancia jellemezte.

Azt előre lehetett sejteni, hogy rendezvény szinten nem lesz gond az idei versennyel, mert a szervezést nem más, mint Luitpold bajor herceg vette a kezébe. Megérkezésünkkor ugyan nem volt teljesen zökkenőmentes a szállásunk elfoglalása, de a segítőkész szervezői brigádnak hála a probléma megoldódott, és volt hol nyugovóra térjünk szerda este. Másnap reggel koránkelés, és irány a kikötő, hiszen össze kellett raknunk a hajót, és délután kettőkor már futam volt. Reggelre összeállt a mezőny is, örömmel konstatáltuk, hogy 15 hajó érkezett a versenyre, köztük 4 magyar egység, rajtunk kívül a Vadnai Tamás kormányozta BMW Sailing Team, a Nyári Zsolt vezette Peecasso, és utolsó pillanatban érkezett meg egy kölcsönhajót bérelve a 9-szeres világbajnok, Majthényi Szabolcs és csapata. Olaszországot sajnos csak egy, de annál harcosabb egység képviselte.

Az első nap 10-14 csomós ÉK szélben 4 futamot rendeztek. Habár jómagam már számtalanszor vitorláztam együtt a Detre fivérekkel, és Bite Pali, valamint Szécsényi Bálint számára sem volt idegen a testvérpár, a Raffica-s Király Zsoltival kiegészülve sem alkottunk egy kimondottan összeszokott csapatot, ami az első futamokon meg is látszott, egy 5., egy 4., és egy 6. helyezést gyűjtöttünk. A nem túl biztató eredmények ellenére nem estünk szét, sőt, felszívtuk magunkat, és a negyedik futamra összeállt a rendszer, ennek következtében sikerült egy futamgyőzelemmel zárni a napot. Olcsiék kiegyensúlyozottan jó teljesítménnyel kezdtek, egy első és három harmadik hellyel vezették a versenyt. Már az első nap végén látszott, hogy valószínűleg a magyar egységek között fog eldőlni az Európa-bajnoki cím, mivel az első négy helyezett a négy magyar csapat volt. Partra érkezéskor a Herceg saját sörgyárának malátacsodái vártak minket, és a minden estére betervezett közös vacsora, ami remek alkalmat biztosított arra, hogy magyar egységek mind egymással, mind pedig a külföldi egységekkel kellemes beszélgetésekbe elegyedjenek.
Másnap ködös, esős, hűvös reggelre ébredtünk, és a tükörsima víz látványa fogadott minket a kikötőben. Nem sok jót jósolt a meteorológia aznapra, így nem kellett sokat várni, hogy csapra verjék a hordókat. Az előrejelzés nem is tévedett, egész napos sörözés, beszélgetés volt a második napi program. Persze ez is kellemesen lefárasztott bennünket, így a közös vacsora után időben hajtottuk álomra a fejünk.

A harmadik nap reggele sem kecsegtetett sok jóval, halasztással kezdtünk. Egy óra várakozás után azonban megjött a várva várt szél, és kivágattunk a vízre. Örültünk neki, hiszen éreztük magunkban, a csapatban, és a hajóban a potenciált, és a lehetőséget a felkapaszkodásra. Jól éreztük. Az első futam 7-10 csomós szélben zajlott, amit a BMW nyert meg, mi csak a negyedikek lettünk ugyan, de a körbeverések miatt nem számított ez rossz eredménynek. A második és harmadik futamra a szél 4-5 csomóssá szelídült, és feltámadt az olasz egység. Mindkét futamot megnyerték, mi pedig szoros csatában két második helyet szereztünk, de miután legnagyobb ellenfeleinknek, a magyar egységeknek nem jött ki lépés, így a nagy keresztbeverések következtében átvettük a vezetést. Kellemes, 3 pontos előnnyel érkeztünk a partra, és vártuk, mit tartogat számunkra a szombat este. Izgalmasnak ígérkezett, mivel, gondolom nem véletlenül, a verseny időpontja egybe esett az Oktoberfest-el, és Luitpold bajor herceg korábban ígéretet tett arra, hogy a külföldi egységeket beviszi Münchenbe, és megmutatja, miről is szól ez az ünnepség. Így is tett, Szagyit, Dojot, és engem ráadásul személyesen, a saját autójával utaztatott be. Ott összevártuk a magyar különítményt, majd egyszerre bementünk a HB sátor hátsó bejáratán. Aki volt már ott valaha, az tudja, hogy milyen látvány tárult a szemeink elé, milyen hangulat várt minket. Beljebb ástuk magunkat a tömegbe, majd nem sokkal később mindannyian megkaptuk az elmaradhatatlan sörrel teli literes korsókat. Alkalmazkodtunk, vegyültünk, egy óra múlva már egy asztal tetején állva élveztük a szavakba önthetetlen hangulatot a helyiekkel. Persze sokáig nem maradhattunk, mivel másnapra nagyon komoly csata ígérkezett az első helyért, így 3 óra, és néhány sör után hazaindultunk.

Sajnos, vagy nem sajnos, személy szerint sajnáltam, de a végső csata elmaradt másnap. Nem volt elég szél ahhoz, hogy futamot lehessen indítani, ugyan kimerészkedett a Versenyrendező a vízre, de csak a kikötő előtti területig jutott, ott várakozott a mezőny pár órát, majd úgy döntöttek, nincs értelme tovább húzni a dolgot, lelőtték a napot, ezzel véget vetve a versenynek, és bebiztosítva az első helyünket. Akinek volt már része halasztásban egy verseny utolsó napján úgy, hogy vezeti az eredménylistát, tudja milyen érzés meghallani lezárást jelző pisztolylövést.

A csapat felhőtlen boldogságban úszkálva kezdte szétszedni a hajót, elégedettek voltunk az eredményen felül a teljesítményünkkel is, az olykor kifejezetten nehéz körülmények ellenére, nagyon küzdős, szoros futamokban sikerült megszereznünk a győzelmet. Ezzel a Detre fivérek háromszoros, jómagam kétszeres, a többiek pedig egyszeres Európa-bajnokokká avanzsálódtak. Az eredményhirdetés, ahogy az egész verseny, vidám hangulatban telt, szemernyi keserűség sem érződött a német résztvevőkön, szervezőkön, segítőkön annak ellenére, hogy a hazai rendezésű versenyükön a magyarok elhappolták az első négy helyet. Nagyon jól éreztük magunkat ebben a négy napban, a lecke fel van adva egyrészt az olaszoknak, akik a jövő évi Eb-t rendezik, és fel van adva magunknak, mert egy ehhez hasonló mezőnyben kifejezetten nehéz lesz megvédeni a címünket.

Oroszlán Gábor Manó

A csapat: Detre Szabolcs, Detre Zsolt, Bite Pál, Király Zsolt, Szécsényi Bálint, Oroszlán Gábor

INFO: PYC
FOTO: Kai Krause, Németh Erika