Történelem 2010

 

2010

Egy újabb liberás év a liberás legényeknek – ennek megfelelően a Principessa ismét egész szezonra lekerült a polcról. Ám ez az év új alapokról indult. Egyrészt abból az okból, mert a támogatók és a versenyzők is levonták a korábbi évek tapasztalataiból a tanulságokat. Másrészt a 2010-es év Kékszalagja lett az első olyan nyílt tókerülő, melyen a többtestű hajók is szerepet kaphattak. Ez döntések sorát indította el. A felkészülés korábban nem látott módszerességgel zajlott, az újra a csapathoz visszatért hajcsár, Rozsda felügyelete alatt. Szinte teljesen megújult a legénység, és szerepcserék is bekövetkeztek. A taktikát Fináczy György tapasztalatából merítették, a fedélzeti koordinációt az Amerika Kupáját is megjárt Weöres Szabolcs látta el. Kezdetekben rövid kerettel, majd a nagyobb fesztávolsággal edzettek a legények. Majd fokozatosan álltak át az új vitorlákra, és végül a nehezék mentes, swertes közlekedésre. A feladat adott volt, nyerni. A katamaránok között ambiciózus elképzelésnek tűnt, mert nem a Principessa volt az esélyes. Ám Keszthelyig ezt senki fel sem vetette, hiszen az összetett harmadik helyen hajózott a társaság, két világhírű katamarán mögött. Ekkor azonban dönteni kellet, utaznak-e a biztonságot jelentő harmadik helyen, avagy kockáztatnak az előre menetel érdekében. Az utóbbit választották, és ezzel veszítettek pár helyet. Ám a tapasztalat és az élmény, no és a tudatos viselkedés nem keserítette el a hajó legénységét még akkor sem, amikor ez a Kékszalagon a végeredményben az összetett hatodik helyet jelentette.

A legénység:

  • Rauschenberger Miklós
  • Belle Örs
  • Fináczy György
  • Major Miklós
  • Major Zoltán
  • Nagy Gábor
  • Oroszlán Péter
  • Oroszlán Gábor
  • Pénzes Botond
  • Sárközy András
  • Sztankov Attila
  • Tisóczky Ferenc
  • Tóth Mátyás
  • Weöres Szabolcs
  • És aki az egész éves felkészülést felvállalta, de a létszámkeret szűkítése miatt nem lehetett a fedélzeten a tókerülőn: Bér Rudolf (Rudino)

 


 

<<< 2009.


 

2011.-2012. >>>